A kínai orvoslás alapelmélete

A kínai orvoslás egy olyan elméleten alapul, amely mélyen gyökerezik a hagyományos kínai gondolkodásban. Ez az elmélet irányadó elve, hogy az ember ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskedik, mint az univerzum. Így az emberi testet érdesszögeken átjáró érrendszer szeli át, ahogyan a földet folyókkal és patakokkal. A testnek pihennie kell, mint a természetnek éjszaka, stb.

Itt vannak a kínai orvoslás elméletének különböző elemei:

  1. A jin és jang elmélete: a valóság két ellentétes, de kiegészítő aspektusra osztható. A kínai orvoslásban a jin és jang nem két harcoló erőt jelöl, amelyek felváltva nyernek és veszítenek, hanem két kiegészítő entitást, amelyek együttműködnek.
  2. Az öt fázis, amelyet hagyományosan az öt elemnek neveznek: fa, tűz, föld, fém és víz. Ezek az elemek egy generációs és egy pusztítási ciklusban követik egymást. Ezért beszélünk fázisokról, nem elemekről. A kínai orvoslásban ezek az öt fázis magyarázza a szervek közötti kapcsolatot, valamint az érzelmekkel, az élelmiszerekkel és bizonyos akupunktúrás pontok használatával való kapcsolatot.
  3. Az öt szerv és a hat belső szerv. A kínai orvoslásban nem csak a szerv tisztán biológiai működéséről van szó, hanem az érzelmekkel, a folyadékokkal, az érzésekkel és a test más részeivel való kapcsolatairól is.
  4. A lélegzet (qi), amely megmozgatja és védi a testet.
  5. A vér és a testnedvek (nyál, könnyek stb.) fiziológiai funkcióikban.
  6. Az érdesszögeken átjáró érrendszer, amely a vért és a lélegzetet szállítja a test körül.
  7. A kínai orvoslás kórokozói nem hasonlíthatók a mikrobák fogalmához. Külsőek lehetnek, mint a szél, a hideg, a hő, a nedvesség, a sérülések, az élelmiszerek stb., vagy belsőek, főként érzelmek.
  8. A betegség fejlődése.
  9. A betegségek eredete a kínai orvoslásban főként az előzőleg említett különböző elemek közötti egyensúlyhiány.
  10. A betegség megelőzésének elvei. A kínai orvoslás nagy fontosságot tulajdonít az életmódok természetes törvényekkel való megfelelésének.