A Jin-Jang elmélete

A jin-jang elmélete szerint minden tárgy vagy jelenség a világmindenségben két ellentétes aspektusból áll, nevezetesen a jinből és a jangból, amelyek egymással szembenállóak és kiegészítőek. Ez a kapcsolat a jin és a jang között a anyagi világ univerzális törvénye, minden lény létezésének elve és forrása, valamint a dolgok fejlődésének és romlásának alapvető oka. A jin-jang elmélete főként a jin és a jang ellentétét, kiegészítő voltát, kölcsönös elpusztítási és támogató kapcsolatát, valamint átalakulási kapcsolatát fejti ki. Ezek a kapcsolatok a jin és a jang között széles körben alkalmazzák a hagyományos kínai orvoslásban az emberi test élettanának és betegtanának magyarázatára, valamint a diagnosztika és a kezelés irányítására a klinikai munkában.

1. A jin és a jang ellentéte és kiegészítő volta

A jin és a jang ellentéte általánosítja a két ellentétes oldal közötti ellentmondást és küzdelmet egy tárgyon vagy jelenségen belül. Az ókori kínaiak a vizet és a tüzet használták a jin és a jang alapvető tulajdonságainak szimbolizálására: a jin alapvető tulajdonságai hasonlítanak a víz tulajdonságaihoz, beleértve a hideget, a lefelé mozgást, a sötétséget stb., míg a jang alapvető tulajdonságai a tűz tulajdonságaihoz hasonlítanak, beleértve a meleget, a felfelé mozgást, a fényt stb. Ebből arra következtethetünk, hogy minden, ami a nyugalom, a hideg, az alsó helyzet (vagy lefelé), a belső (vagy befelé irányuló), a félhomály, az aszténia, a gátlás, a lassúság vagy az anyagi szubsztancia jellemzőivel rendelkezik, a jinhez tartozik, míg minden, ami mozgásban van, meleg, felső helyzetben (vagy felfelé mozgó), külső helyzetben (vagy kifelé), fényes, dinamikus, izgatott, gyors, energikus, a janghoz tartozik.

Mivel egy dolog jin vagy jang természete csak összehasonlításban létezik, és egy dolog végtelenül osztható, a jin vagy jang természet sohasem abszolút, hanem relatív. Bizonyos körülmények között egy dolog két ellentétes oldala megváltozhat, és a dolog jin-jang természete ugyanúgy megváltozik.

Az emberi test szövetei és szervei jin vagy jang természetűek lehetnek relatív helyzetük és funkcióik alapján. Ha az egész testet vesszük figyelembe, a törzs felszíne és a négy végtag, mint külső részek, a janghoz tartoznak, míg a szervek és a belső szervek (zang-fu) a test belsejében vannak és jin természetűek. Ha csak a test felszíne és a négy végtagot vesszük figyelembe, a hát jang, míg a mellkas és a has jin természetű. A derek feletti részek jang, az alattiak jin. A végtagok oldalsó része jang, a mediális része jin. Azok a meridiánok, amelyek egy végtag oldalsó részén futnak, jang, míg amelyek a mediális részén futnak, jin. Ha csak a szervek és a belső szervek (zang-fu)ról beszélünk, a fu szervek, amelyek fő funkciója az étel átvitel és emésztése, a janghoz tartoznak, míg a zang szervek, amelyek fő funkciója az életlényeg és az életenergia tárolása, a jinhez tartoznak. A zang-fu szervek mindegyike újra osztható jinre vagy jangra: például a vesé jinje és jange, a gyomor jinje és jange stb. Összességében az emberi test összes szövetét és szerkezetét, valamint funkcióit áthatja és magyarázza a jin és a jang kapcsolata.

A jin és a jang kiegészítő kapcsolata azt jelenti, hogy mindkettő a másik létezésének feltétele, és egyik sem létezhet elkülönülten. Például nap nélkül nem lenne éjszaka; izgalom nélkül nem lenne gátlás. Tehát látható, hogy a jin és a jang ellentétben és kiegészítésben állnak; egymásra támaszkodnak, hogy egy entitásban létezzenek. Egy dolog mozgása és változása nem csak a jin és a jang közötti ellentétnek, hanem kölcsönös függésüknek és kölcsönös támogatásuknak is köszönhető.

Az élettani tevékenységek során az anyagok átalakulása igazolja a jin és a jang kiegészítő voltának elméletét. Az anyag jin, a funkció jang; az előbbi az utóbbi alapja, míg az utóbbi az előbbi létezésének tükörképe és egyben az anyag előállításának meghajtó ereje. Ahhoz, hogy a szervek funkcionális tevékenységei egészségesek legyenek, elegendő mennyiségű táplálékra van szükség. Hasonlóan, a szervek funkcionális tevékenységeinek robusztusnak kell lennie a táplálékok előállításának stimulálásához. Az anyag és a funkció közötti koordináció és egyensúly az élettani tevékenységek lényegi garanciája. Így találjuk a Neijingben: "A jin belül van elhelyezve, mint a jang anyagi alapja, míg a jang kint marad, mint a jin funkciójának megnyilvánulása."

2. A kölcsönös elpusztítás és támogatás kapcsolatai, valamint a jin és a jang átalakulási kapcsolatai

Az elpusztítás veszteséget vagy gyengülést jelent. A támogatás nyerést vagy erősödést jelent. A jin és a jang két aspektusa egy dologban nem fix, hanem állandó mozgásban lévő állapotban van. Kölcsönös konfliktusuk és támogatásuk miatt az egyik aspektus vesztesége vagy nyerése elkerülhetetlenül befolyásolja a másikat. Például a jin fogyasztása jang nyereséghez vezet és fordítva. Másrészt a jin nyerése a jang fogyasztásához vezet és fordítva. Az emberi test funkcionális tevékenységei bizonyos mennyiségű táplálékot igényelnek, ami a jin fogyasztásához és a jang nyereségéhez vezet, míg a táplálékok kialakulása és tárolása a funkcionális tevékenységektől függ és bizonyos mértékben gyengíti a funkcionális energiát, ami egy folyamatot indít el a jin nyereségéhez és a jang fogyasztásához. De ez az újraeloszlás nem szisztematikus. Normális körülmények között ezek az ellentétek relatív egyensúlyt tartanak fenn, míg abnormális körülmények között túltengés vagy hiány keletkezik.

A kölcsönös elpusztítás és támogatás folyamatában a jin és a jang közötti relatív egyensúly vesztése az egyik vagy a másik túltengéséhez vagy hiányához vezet. Ez a betegség oka. Például a jin túltengése elpusztítja a jangot, és a jang hiánya a jin túltengéséhez vezet, ami mindkét esetben hideg szindrómához vezethet. Másrészt a jang túltengése fogyasztja a jint, és a jin hiánya a jang túltengéséhez vezet, ami mindkét esetben meleg szindrómához vezethet. Azonban a káros tényezők túltengése által okozott hideg vagy meleg szindrómák a túltengéssel (shi) állnak kapcsolatban, míg az általános ellenállás csökkenése miatt keletkező hideg vagy meleg szindrómák a hiánnyal (xu) állnak kapcsolatban. Ezek a két típusú szindróma különböző természetűek, és így a kezelési elvek is különbözőek: szétoszlás (xie) a shi (túltengés) szindrómákra és tonizálás (bu) az xu (hiány) szindrómákra.

Mivel egy betegség kialakulása a jin és a jang közötti egyensúlytalanság eredménye, minden kezelési módszernek a kettő megbékélésére és a relatív egyensúly állapotának helyreállítására kell törekednie. Az akupunktúra kezelés során a jobb oldali pontokat lehet választani a bal oldali zavarok kezelésére és fordítva, míg az alsó testrész pontokat lehet választani a felső testrész zavarok kezelésére és fordítva. Ezek a módszerek mind azokra az elvekre alapulnak, amelyek a testet organikus egészként tekintik. A kezelés célja a jin és a jang közötti kapcsolat újbóli beállítása és a qi (energia) és a vér keringésének elősegítése.

A jin és a jang átalakulása azt jelenti, hogy bizonyos körülmények között és egy bizonyos fejlődési szakaszban a jin és a jang két aspektusa egy dologon belül átalakul ellentétébe. Ez az átalakulás akkor történik meg, ha a dologban magában létezik az átalakulás lehetősége. Ezen lehetőség mellett a külső feltételek is elengedhetetlenek.

Egy dolog fejlődése és változása folyamatot és a kérdéses dolog fokozatos átalakulásához külső feltételeket igényel. A jin és a jang közötti átalakulás ezt a szabályt követi. A Neijing szerint: "A nyugalom a túlzott mozgás után következik be: a szélsőséges jang jin lesz." És, "Egy dolog keletkezése az átalakulásnak köszönhető; egy dolog degenerálódása a transzmutációnak köszönhető." Ez pontosan az ókori közmondás jelentése: "Amikor egy bizonyos határ elérik, az ellentétes irányú változás elkerülhetetlen." A mennyiségi változások minőségi változást eredményeznek.

A jin és a jang közötti átalakulás az a univerzális törvény, amely irányítja a dolgok fejlődését és változását. Az évszakok váltakozása erre példa. A tavasz melegével érkezik, amikor a hideg tél csúcspontjára ér, és az ősz hűvössége érkezik, amikor a nyári hőség csúcspontjára ér. Egy betegség természetének változása egy másik példa. Egy magas és tartós lázzal rendelkező beteg akut lázas betegségben testhőmérséklet-csökkenést tapasztalhat halvány arccal és végtagokkal, valamint gyenge és szálas pulzussal, ami azt jelzi, hogy a betegség természete jangból jinbe változott. Ennek a betegnek a kezelési módszerét megfelelően módosítani kell.

A fenti szöveg egy rövid bevezetés a jin-jang elméletébe, néhány példával az alkalmazásának illusztrálására a hagyományos kínai orvoslásban. Összességében a jin és a jang ellentétének, kiegészítő voltának, kölcsönös elpusztításának és támogatásának, valamint átalakulásának kapcsolatait az ellentétek egységének törvényeként lehet összefoglalni. Továbbá ezek a négy kapcsolat a jin és a jang között nem elkülönülnek egymástól, hanem kapcsolódnak egymáshoz, egymásra hatnak, és mindegyik a másik ok vagy következménye.