A kínai művészet története az öt dinasztia idejéből

907: Az öt dinasztia művészeti megjelenése

Az öt dinasztia korszaka (907-960) egy kulcsfontosságú átmenetet jelent a kínai művészet történetében. Amíg az ország északi része nem-han népek invázióit szenvedte el és gazdasága a konfliktusok által elpusztult, az művészek egy innovatív képes kifejezést fejlesztettek ki. Ez a zavaros korszak paradox módon a kreativitás olvasztótégelyévé vált, ahol a festők, különösen azok, akik délen találtak menedéket, szorongásukat eddig soha nem látott mélységű művekké alakították. Két különböző iskola alakult ki: az Északi Iskola (北方画派Běifāng huàpài), amelyet monumentális, leegyszerűsített formák jellemeznek, és a Déli Iskola (南方画派Nánfāng huàpài), harmonikusabb kompozíciókkal és buja növényzettel.

A regionális iskolák felemelkedése

A politikai széttagoltság elősegítette a regionális művészeti központok fejlődését. Nankingban a festő, 徐熙Xú Xī forradalmasította a virág- és madárfestészetet (花鸟画huāniǎo huà) "gondtalan" stílusával (落墨luòmò), expresszív módon használva a tusát nyers selyemen. Egyidejűleg 黄筌Huáng Quán Chengduban tökéletesítette a "részletekre figyelő" stílust (工笔gōngbǐ), ami évszázadokon át befolyásolta az udvari festészetet. Ez a stílusbeli dikotómia illusztrálja, hogyan serkenti a területi széttagoltság a kreatív sokféleséget.

Forradalom a tájfestészetben

Jing Hao (荆浩Jīng Hào), aki a Shanxi-hegységben volt aktív, elméletileg foglalkozott a Bifaji (笔法记Bǐfǎjì) című művében a "táj hat alapelvével", köztük a híres "sárkánycsonttal" (骨法gǔfǎ), amely a sziklatömegeket struktúrázza. Tanítványa, Guan Tong (关仝Guān Tóng) radikálisan továbbfejlesztette ezt a megközelítést, meredek sziklákkal rendelkező függőleges kompozíciókkal. Délen Dong Yuan (董源Dǒng Yuán) és Juran (巨然Jùrán) ködös, vízszintes tájakat festettek, "tintafoltokat" (点苔diǎntái) használva a buja növényzet ábrázolására.

Elbeszélő és udvari festészet

Gu Hongzhong (顾闳中Gù Hóngzhōng) forradalmasította az elbeszélő festészetet Han Xizai éjszakai lakomája (韩熙载夜宴图Hán Xīzǎi yèyàn tú) című művével, amely öt méteren keresztül ábrázolja egy miniszter dekadenciáját egy innovatív tér-idő kontinuumon keresztül. Zhou Wenju (周文矩Zhōu Wénjǔ), a déli Tang hivatalos festője, kiváló volt az udvari portrékban, ahol a "remegő drótszál" (战笔zhànbǐ) technikát használta a szövetek textúrájának visszaadására. Ezek a művek ugyanúgy dokumentálják, mint kritizálják az arisztokrata szokásokat.

A császári örökség

Li Yu (李煜Lǐ Yù), a déli Tang utolsó császára és tehetséges költő, megalapította a Hanlin Akadémiát (翰林图画院Hànlín túhuà yuàn), amely a Song Akadémia mintájává vált. Pátronálása elősegítette a költészet és a festészet szintézisének kialakulását, megteremtve a 诗书画shī shū huà (költészet-kalligráfia-festészet triász) hagyományát. Zhao Gan (赵干Zhào Gān), Li Yu protezsáltja, készítette el a híres Tavaszi vizek tekercsét, előrevetítve a Song-dinasztia topografikus realizmusát.

Az öt dinasztia fő mesterei

Átadás és hatás

Az öt dinasztia művészete lényeges hídként szolgál a Tang klasszicizmus és a Song aranykor között. Technikai innovációk, mint Dong Yuan légkörperspektívája (空气透视kōngqì tòushì), befolyásolták a 11. század nagy mestereit, mint Fan Kuant. Xu Xi expresszív tushasználata előrevetítette a tudós festészet (文人画wénrénhuà) virágkorát. Ez az időszak mutatja be, hogyan hozhat létre a politikai káosz paradox módon nagy esztétikai előrelépéseket, amikor a művészek az instabilitást kreatív laboratóriummá alakítják.