907: Az öt dinasztia művészeti megjelenése
Az öt dinasztia korszaka (907-960) egy kulcsfontosságú átmenetet jelent a kínai művészet történetében. Amíg az ország északi része nem-han népek invázióit szenvedte el és gazdasága a konfliktusok által elpusztult, az művészek egy innovatív képes kifejezést fejlesztettek ki. Ez a zavaros korszak paradox módon a kreativitás olvasztótégelyévé vált, ahol a festők, különösen azok, akik délen találtak menedéket, szorongásukat eddig soha nem látott mélységű művekké alakították. Két különböző iskola alakult ki: az Északi Iskola (北方画派 ), amelyet monumentális, leegyszerűsített formák jellemeznek, és a Déli Iskola (南方画派 ), harmonikusabb kompozíciókkal és buja növényzettel.


Festmény selyemre (106,5 × 54 cm)
A regionális iskolák felemelkedése
A politikai széttagoltság elősegítette a regionális művészeti központok fejlődését. Nankingban a festő, 徐熙 forradalmasította a virág- és madárfestészetet (花鸟画 ) "gondtalan" stílusával (落墨 ), expresszív módon használva a tusát nyers selyemen. Egyidejűleg 黄筌 Chengduban tökéletesítette a "részletekre figyelő" stílust (工笔 ), ami évszázadokon át befolyásolta az udvari festészetet. Ez a stílusbeli dikotómia illusztrálja, hogyan serkenti a területi széttagoltság a kreatív sokféleséget.
Forradalom a tájfestészetben
Jing Hao (荆浩 ), aki a Shanxi-hegységben volt aktív, elméletileg foglalkozott a Bifaji (笔法记 ) című művében a "táj hat alapelvével", köztük a híres "sárkánycsonttal" (骨法 ), amely a sziklatömegeket struktúrázza. Tanítványa, Guan Tong (关仝 ) radikálisan továbbfejlesztette ezt a megközelítést, meredek sziklákkal rendelkező függőleges kompozíciókkal. Délen Dong Yuan (董源 ) és Juran (巨然 ) ködös, vízszintes tájakat festettek, "tintafoltokat" (点苔 ) használva a buja növényzet ábrázolására.
Fő technikai innovációk
- Tinta fröcskölés (泼墨 ) légkörhatásokhoz
- Fokozatos lemosás (渲染 ) fejlesztése
- Száraz ecset expresszív használata (渴笔 )
- Függőleges tekercs formátumának tökéletesítése (立轴 )
Elbeszélő és udvari festészet
Gu Hongzhong (顾闳中 ) forradalmasította az elbeszélő festészetet Han Xizai éjszakai lakomája (韩熙载夜宴图 ) című művével, amely öt méteren keresztül ábrázolja egy miniszter dekadenciáját egy innovatív tér-idő kontinuumon keresztül. Zhou Wenju (周文矩 ), a déli Tang hivatalos festője, kiváló volt az udvari portrékban, ahol a "remegő drótszál" (战笔 ) technikát használta a szövetek textúrájának visszaadására. Ezek a művek ugyanúgy dokumentálják, mint kritizálják az arisztokrata szokásokat.
A császári örökség
Li Yu (李煜 ), a déli Tang utolsó császára és tehetséges költő, megalapította a Hanlin Akadémiát (翰林图画院 ), amely a Song Akadémia mintájává vált. Pátronálása elősegítette a költészet és a festészet szintézisének kialakulását, megteremtve a 诗书画 (költészet-kalligráfia-festészet triász) hagyományát. Zhao Gan (赵干 ), Li Yu protezsáltja, készítette el a híres Tavaszi vizek tekercsét, előrevetítve a Song-dinasztia topografikus realizmusát.
Az öt dinasztia fő mesterei
Művész | Specializáció | Hozzájárulás |
---|---|---|
李成 | Tájkép | A "kenderrost repedés" feltalálója a sziklákhoz |
郭忠恕 | Építészet | Matematikai pontosság a paloták ábrázolásában |
石恪 | Alakok | Expreszionista stílus, a Chan festők előfutára |
黄居寀 | Virágok-madarak | Az ornithológiai realizmus tökéletesítése |
Átadás és hatás
Az öt dinasztia művészete lényeges hídként szolgál a Tang klasszicizmus és a Song aranykor között. Technikai innovációk, mint Dong Yuan légkörperspektívája (空气透视 ), befolyásolták a 11. század nagy mestereit, mint Fan Kuant. Xu Xi expresszív tushasználata előrevetítette a tudós festészet (文人画 ) virágkorát. Ez az időszak mutatja be, hogyan hozhat létre a politikai káosz paradox módon nagy esztétikai előrelépéseket, amikor a művészek az instabilitást kreatív laboratóriummá alakítják.