Akupunktúra

Az akupunktúra magában foglalja a testbe való tűk szúrását a betegségek enyhítése és gyógyítása céljából. Az akupunktúra kifejezés magában foglalja azokkal kapcsolatos terápiákat is: a vérzést és főként a moxászt. Utóbbi egy adott testrész melegítését jelenti egy nagy szivarra vagy egy úgynevezett moxa kúpra emlékeztető tárgyra, amely főként szárított és őrölt ürmöt tartalmaz. Néha egy kis moxát csatolnak az akupunkturnál használt tűhöz az hatékonyságának növelése érdekében.

Az akupunktúra elve

Az akupunktúra a kínai orvoslás elméletét követi, különösen az érrendszert illetően. A testet ezek az érrendszerek áthatják, amelyek összekötik a belső szerveket (a szerveket) a külsővel (a bőr felszínén lévő akupunktúra pontokkal). A chi energia folytonosan és harmonikusan áramlik ezekben az érrendszerekben. Ha áramlása megzavarodik, a test beteg lesz.

Megkülönböztetünk egyensúlytalanságot a túlzott vagy hiányos energia alapján. Túlzott energia esetén az érrendszert ki kell üríteni szétoszlást elősegítő technikákkal. Hiány esetén az érrendszert tonizálni kell tonizáló technikákkal. A gyakorlók nem teljesen egyetértenek ezekben a technikákban. A legrégebbi elmélet szerint a szúrás (a tű testbe való szúrása) szétoszlatja a chi-t, míg a moxázás tonizál. Egyesek szerint, ha a tűt az érrendszer áramlásának irányába vagy ellentétes irányba szúrják, akkor szétoszlás vagy tonizálás hatását érik el. Mások szerint a tű forgatásának iránya az ujjak között szétoszlás vagy tonizálás hatását váltja ki. Végül, az öt fázis (vagy öt elem) elmélete szerint a termelési ciklus használatával tonizálhatunk, és a rombolási ciklus használatával oszlathatunk.

Egy figyelmes pillantás arra, amit a régi kínai orvosi klasszikusok felfednek, lehetővé teszi, hogy jobban megértsük ezeket a különbségeket.

Az akupunktúra eredete

Itt összefoglalom a HUANG Longxiang kínai kutató munkáját, akinek fő tevékenysége az összes klasszikus kínai akupunktúrás szöveg elemzése. Az akupunktúra régi klasszikusainak sok eleme érthetetlen, ha a modern kínai orvoslás elméletével közelítünk hozzájuk. Ezeknek a szövegeknek a mélyreható elemzése világosságot vet ezekre a homályos területekre. Íme az akupunktúra kialakulásának különböző szakaszai Huang Longxiang kutatásai szerint.

Eredetileg egy vérér megjelenésének megváltozása, amely egy tünet megjelenésével egyidejűleg történt, arra az elképzelésre vezetett, hogy a test beteg része egy véréren keresztül kapcsolódik egy pontos bőrfelszíni ponttal, ahol a megjelenés megváltozott. Például, ha egy fogfájásban szenvedő személynek a hüvelykujja és a kéz külső felülete között duzzadt vérere van, ellentétben a normállal, azt gondolhatjuk, hogy a fogak és ez a pontos pont egy véréren keresztül kapcsolódnak. Mivel egy ér duzzanataról van szó, a betegség kapcsolatos a vér túlzott mennyiségével ebben az érben. Ezért ki kell üríteni ezt a túlzott mennyiséget vérzéssel. Ha ez a művelet enyhítést hoz, akkor megerősítést nyer az a kapcsolat ezen az ér pontja és a beteg rész között. Ha az ér görbe, akkor hiányról van szó, amelyet hegítéssel tonizálnak, amely a moxázás elődje.

Itt van az érrendszer és a tonizálás és szétoszlás technikáinak első fogalma. Valójában az első akupunkturnál használt tűk kovakőből készült szúrószerek voltak. Az e tárgyra vonatkozó karakter megtalálható az akupunktúra klasszikusaiban. A vérerek állapotának megfigyelése a pulzusmérés és az ér színének megfigyelése minden testrészben finomodott. Néhány kínai etnikum még mindig gyakorolja ezt a diagnosztikai módszert.

Az a tény, hogy egy a listázott pontok egyikébe vérveszteség nélkül szúrt tű ugyanolyan hatású volt, mint a vérzés, arra az elképzelésre vezetett, hogy nem a vér túlzott mennyisége, hanem a chi, amely a vért mozgatja, volt a kérdéses. Továbbá a kínai gondolkodásrendszer, különösen az öt fázis (vagy öt elem) és a jin-jang rendszere szerinti megfigyelések szervezése vezetett ahhoz, amit ma az akupunktúráról tudunk.

Figyelemre méltó, hogy ez a fejlődés lehetővé teszi az akupunktúra régi klasszikusainak sokkal tisztább olvasását és egy ésszerűbb megközelítést tanulmányozásához és gyakorlásához.