Xiaoqian Li krizanténkék festménye
A kínai festészetet (中国画 Zhōngguó huà) a hagyományos kínai képzőművészeti stílusnak tekintjük, amely több mint ezer éve létezik Kínában. Gyökerei egy sokkal régebbi gondolkodásmódra nyúlnak vissza, amely hangsúlyozza az ember és a kozmosz egységét, valamint ennek az univerzumnak a megszakítatlan mozgását. A kínai festészet nem csupán a forma ábrázolása, hanem a lélek (az élet princípiuma) és a lények belső mozgásának kifejezése.
A kínai festészet általában egy vagy több verset (诗 shī), kalligráfiát (书法 shūfǎ), egy festményt és az alkotó pecsétjét (印章 yìnzhāng) tartalmaz. Többféle módszert különböztetünk meg:
- A kínai Gongbi festészetet (工笔 gōngbǐ, szó szerint „a gondos ecset” vagy „a ügyes ecset”) finomsága és a részletek precíz kidolgozása jellemzi.
- A kínai Baimiao festészetet (白描 báimiáo, szó szerint „vonalas rajz”) csak fekete tintával készült kontúrokat tartalmaz. A Gongbi stílushoz kapcsolódik.
- A kínai Mogu festészetet (没骨 mògǔ, szó szerint „csontoktól mentes”) hasonlít a Gongbi stílusra, de ellentétben azzal, nem tartalmaz kontúrokat.
- A kínai Xieyi festészetet (写意 xiěyì, szó szerint „az ötlet megírása” vagy „a szándék megírása”) merész vonalakkal jellemezhető, és főként az árnyalatok elvén alapul.
- A kínai Shuimo festészetet (水墨 shuǐmò, szó szerint „víz és tinta”) a Xieyi stílus egy fajtája, de kizárólag fekete tintával készül, a különböző árnyalatok játékával.
- Sok más stílus is létezik, amelyek általában a már említett stílusok variációi.
A kínai festészet célja, hogy a lehető legtömörebb formában egy olyan műalkotást hozzon létre, amely művészi bájjal rendelkezik és végtelen jelentéssel bír. A kínai hagyományos gondolkodás szerint az univerzum különböző sűrűségű és mindig mozgásban lévő lélegzetekből (气 qì) áll, amelyek maga az élet forrásai. Ezeknek a lélegzeteknek az újraalkotása egy képen keresztül életet ad neki, és közvetlen kapcsolatot teremt az univerzum, a festmény és az ember között. Emiatt a festés vagy egy festmény megfigyelése aktusa lehetővé teszi, hogy újra megtaláljuk az egységet, amely gyakran elveszett a kozmosszal. Ebben az értelemben a kínai festészet inkább életmủ, mint egyszerű esztétikai alkotás. A „Qi ritmusa és az életmozgások” kifejezés kiválóan megragadja a kínai festészet lényegét.
A kínai festészetben használt formátumok nagyon változatosak. A legismertebbek a „nagy tekercs” (大轴 dàzhóu), a „vízszintes formátum” (横幅 héngfú), a „legyező” (扇面 shànmiàn) stb.
A festmények témái közé tartoznak az emberi alakok (人物 rénwù), a tájak (山水 shānshuǐ), a virágok és madarak (花鸟 huāniǎo), az emlősök (走兽 zǒushòu), a rovarok és halak (虫鱼 chóngyú), az építészet (建筑 jiànzhù) stb. Az inspirációforrások tehát közvetlenül a természetben, valamint a régi mesterek festményeiben találhatók.
A tájak (山水 shānshuǐ), az emberi alakok (人物 rénwù) és a virágok és madarak (花鸟 huāniǎo) a kínai festők három kedvenc témája. Ez magában foglalja a növények és virágok mélyreható tanulmányozását a négy évszak szerint, valamint a madarak, rovarok, halak és emlősök alakjának vizsgálatát. Emellett fejleszteni kell a megfigyelőkészséget, miközben a hagyományos gondolkodást is szem előtt kell tartani, hogy észrevegyük a dinamikát egy látszólag statikus tájban.
A kínai festmények kompozíciójának lényeges pontjai:
- Az általános szervezés és a irányok (emelkedő, ereszkedő, ferde stb.).
- A sűrűség és a csoportosítás (vagy a szétoszlás). A régiek egy festmény sűrűségének ábrázolásához ezt a kifejezést használták: „Olyannyira ritka, hogy egy ló is át tudjon menni rajta, olyan sűrű, hogy még a szél sem fér át.”
- A üresség (空 kōng). A hagyományos kínai festészetben a üresség nagyon fontos szerepet játszik. Ez képviselheti az eget (天 tiān), a földet (地 dì), a vizet (水 shuǐ), a felhőket (云 yún) stb. Lehetővé teszi a képben egy kép megjelenítését, de egyúttal a nézőt egy sokkal nagyobb, sőt végtelen világba repíti, ahol a képzelete szabadon szárnyalhat. A megfigyelés a kép „tele” részéből indul ki, mint egy ugródeszkából, hogy a „üres” részen keresztül az abszolútba emelkedjen. A kínai versek ugyanerre a принципу épülnek.
- Még fontosabbak az feliratok (题字 tízì). Ezek magukban foglalják a címet, a tartalmat (vers, próza, leírás, történet stb.), az alkotó nevét és pecsétjét. Mindent kalligráfiával kell megírni különböző stílusokban, attól függően, hogy mit szeretne az alkotó kifejezni. A feliratok és azok pozícióinak kiválasztása a kép életétől függ. Ezek adják meg a művet. Ezek nélkül a kínai festmény csak egy lélektelen test.
