Kínai festészetnek (中国画 Zhōngguó huà) nevezzük azt a hagyományos festőművészeti stílust, amelyet Kínában több mint ezer éve gyakorolnak. Gyökerei sokkal régebbi gondolkodásmódhoz nyúlnak vissza, amely az ember és a kozmosz egységét, valamint az univerzum folytonos dinamizmusát hangsúlyozza. A kínai festészet nem annyira egy alakot ábrázol, hanem az élet lényegét, az élőlények belső mozgását igyekszik kifejezni.
Általában a kínai festészet egy vagy több versből (诗 shī), kalligráfiából (书法 shūfǎ), egy festményből és az alkotó pecsétjéből (印章 yìnzhāng) áll össze. Meg kell különböztetnünk a különböző technikákat:
- A kínai Gongbi festészet (工笔 gōngbǐ, szó szerint „Gondos ecset” vagy „Ügyes ecset”) a részletek finomságával és pontosításával tűnik ki.
- A kínai Baimiao festészet (白描 báimiáo, szó szerint „Vonalkrajz”) csak a fekete tinta vonalait rajzolja. A Gongbihoz (工笔) hasonló.
- A kínai Mogu festészet (没骨 mògǔ, szó szerint „Csont nélkül”) a Gongbihoz (工笔) hasonló, de ellentétben azzal, nem rajzolja a kontúrokat.
- A kínai Xieyi festészet (写意 xiěyì, szó szerint „Az ötlet leírása” vagy „A szándék leírása”) merész vonalakkal és főleg a árnyalatok elvont használatával jellemezhető.
- A kínai Shuimo festészet (水墨 shuǐmò, szó szerint „Tinta és víz”) a Xieyi (写意) stílus egy változata, de csak fekete tintával készül, és az árnyalatokra támaszkodik.
- És még sok más, amelyek általában az eddig említett stílusok változatai.
A kínai festészet célja, hogy a lehető legkonkrétabb módon egy művet hozzon létre, amely művészi vonzerejével és jelentéssel rendelkezik, amely az végtelenhez ér. A hagyományos kínai gondolkodás szerint az univerzum különböző sűrűségű levegőáramlásokból (气 qì) áll, és mindig mozgásban van, ami az élet forrása. Az áramlatok újjáteremtése egy képben életet ad neki, és közvetlen kapcsolatot teremt az univerzum, a festmény és az ember között. Így a festés vagy egy festmény megtekintése lehetővé teszi az egység visszanyerését, amelyet gyakran elveszít az ember a kozmoszhoz. Ebben az értelemben a kínai festészet inkább egy életmód, mint egy egyszerű esztétikai alkotás. „A Qi ritmusa és az életmozgások” egy kiváló kifejezés a kínai festészet értelmezéséhez.
A kínai festészetben használt formátumok nagyon változatosak. A legismertebbek a „nagy tekercs” (大轴 dàzhóu), a „horizontális formátum” (横幅 héngfú), az „öklendő” (扇面 shànmiàn) stb.
Az emberi alakok (人物 rénwù), a tájképek (山水 shānshuǐ), a virágok és madarak (花鸟 huāniǎo), az emlősök (走兽 zǒushòu), az ízeltlábúak és halak (虫鱼 chóngyú), az építészet (建筑 jiànzhù) stb. a fő témák. Az ihletet a természetből, de az ókori mesterek festményeiből is merítik.
A tájképek (山水 shānshuǐ), az emberi alakok (人物 rénwù) és a virágok és madarak (花鸟 huāniǎo) a kínai festők kedvelt témái. Ez azt jelenti, hogy mélyre kell tanulmányozni a növényeket és virágokat az évszakok szerint, valamint az állatok, madarak, ízeltlábúak, halak és emlősök fizionómiáját. Fejleszteni kell az észlelési képességet, de emellett meg kell őrizni a hagyományos gondolkodást, hogy megérthessük a dinamizmust egy látszólag statikus tájképben.
A kínai festmények összetételének lényeges elemei:
- Az általános elrendezés és irányok (emelkedő, lecsökkenő, dőlő stb.).
- A sűrűség és csoportosítás (vagy szétterülés). Az őseink egy festmény sűrűségét így írták le: „Túl távol ahhoz, hogy egy ló áthaladjon, túl sűrű ahhoz, hogy a szél átjuthasson.”
- A üresség (空 kōng). A hagyományos kínai festészetben az üresség nagyon fontos szerepet játszik. Lehet a menny (天 tiān), a föld (地 dì), a víz (水 shuǐ), a felhők (云 yún) stb. képviselete. Segít egy képet megteremtni a festményben, de lehetővé teszi a néző számára, hogy egy sokkal nagyobb, akár végtelen világba merüljön, szabadon mozgatva a képzeletét. A megtekintés a festmény „teljes” részére támaszkodik, mint egy szikra, amely a nézőt az abszolútba repíti az „üres” rész segítségével. A kínai versek ugyanarra a szabályra alapulnak.
- Még fontosabbak az írások (题字 tízì). Ezek tartalmazzák a címet, a tartalmat (vers, próza, leírás, történet stb.), az alkotó nevét és pecsétjét. Mindent különböző stílusokban kell kalligráfiázni, attól függően, mit akar kifejezni az alkotó. Az írások és pozícióik választása a festmény életétől függ. Ezek adják meg a mű teljes egészét. Nélük a kínai festészet csak egy test nélkül lélek nélkül.
