Kínai festészet

A kínai festészetet (中国画 Zhōngguó huà) hagyományos képzőművészetnek nevezzük, amelyet Kínában több mint ezer éve űznek. Gyökerei egy sokkal régebbi, eredetileg egyedi gondolkodásmódban gyökereznek, amely hangsúlyt fektet az ember és a kozmosz egységére, valamint az univerzum folyamatos dinamizmusára. A kínai festészet nem csak a forma ábrázolására törekszik, hanem a lélek (élet elve), a lények belső mozgásának kifejezésére.

Általában a kínai festészet egy vagy több versből (诗 shī), kalligráfiából (书法 shūfǎ), egy festményből és a művész pecsétjéből (印章 yìnzhāng) áll. Különböző módszereket különböztetünk meg:

1. A kínai festészet Gongbi (工笔 gōngbǐ, szó szerint "Az aprólékos ecset" vagy "Az ügyes ecset") finomságával és részletességével tűnik ki.
2. A kínai festészet Baimiao (白描 báimiáo, szó szerint "Vonalrajz") csak a körvonalakat rajzolja fekete tintával. A Gongbihoz kapcsolódik.
3. A kínai festészet Mogu (没骨 mògǔ, szó szerint "Váz nélkül") hasonló a Gongbihoz, de ellentétben azzal, nem rajzol körvonalakat.
4. A kínai festészet Xieyi (写意 xiěyì, szó szerint "Ötlet írása" vagy "Szándék írása") széles vonalvezetésével és főként az átmenetek elvének használatával jellemezhető.
5. A kínai festészet Shuimo (水墨 shuǐmò, szó szerint "Tinta és víz") egy Xieyi stílus, de kizárólag fekete tintával készül, az átmenetek használatával.
6. És még sok más, amelyek általában a már említett stílusok változatai.

A kínai festészet célja, hogy a legnagyobb tömörségben alkotást hozzon létre, amelynek művészi bája végtelen értelemet hordoz. Valójában a hagyományos kínai gondolkodásban az univerzum különböző sűrűségű és mindig mozgásban lévő lélegzetekből (气 qì) áll, amelyek az élet forrásai. Ezeknek a lélegzeteknek az újjáteremtése egy képben életet ad neki, és közvetlen kapcsolatot teremt az univerzum, a festészet és az ember között. Így a festés vagy egy festmény szemlélése lehetővé teszi az elveszett egység visszaszerzését a kozmosszal. Ebben a értelemben a kínai festészet inkább egy életmód, mint egyszerű esztétikai munka. A "Lélegzetek ritmusa és az élet mozgásai" kiváló kifejezés a kínai festészet értelmének megragadására.

A kínai festészetben használt formátumok nagyon változatosak. A legismertebbek a "nagy tekercs" (大轴 dàzhóu), a "vízszintes formátum" (横幅 héngfú), az "legyező" (扇面 shànmiàn) stb.

Emberi alakok (人物 rénwù), tájak (山水 shānshuǐ), virágok és madarak (花鸟 huāniǎo), emlősök (走兽 zǒushòu), rovarok és halak (虫鱼 chóngyú), építészet (建筑 jiànzhù) stb. a témái. Az ihlet forrásai közvetlenül a természetben, valamint az ősi mesterek festményeiben találhatóak.

A tájak (山水 shānshuǐ), az emberi alakok (人物 rénwù), valamint a virágok és madarak (花鸟 huāniǎo) a kínai festők három kedvenc témája. Ez részletes tanulmányozást igényel a növényekről és virágokról az év négy szakában, valamint a madarak, rovarok, halak és emlősök fizionómiájáról. Fejleszteni kell a megfigyelőképességet is, a hagyományos gondolkodásmódot szem előtt tartva, hogy a látszólag statikus tájban is lássuk a dinamikát.

A kínai festmények kompozíciójának lényeges pontjai:

1. Az általános szervezés és irányok (emelkedő, ereszkedő, támasztott stb.).
2. A sűrűség és a gyűjtés (vagy szétoszlás). Az ősi mesterek a festmények sűrűségének leírására ezt a kifejezést használták: "Olyan ritka, hogy egy ló is átjuthasson rajta, olyan sűrű, hogy még a szél sem fújhat át rajta".
3. Az üresség (空 kōng). A hagyományos kínai festészetben az üresség nagyon fontos szerepet játszik. Az eget (天 tiān), a földet (地 dì), a vizet (水 shuǐ), a felhőket (云 yún) stb. képes reprezentálni. Lehetőséget ad egy kép megteremtésére a festményben, de a nézőt egy sokkal nagyobb, sőt végtelen világba is vetíti, szabad teret hagyva a képzeletnek. A szemlélődés a festmény "teli" részén alapul, mint egy rugódeszka, amelyen keresztül az "üres" részen át az abszolútumba ugrunk. A kínai verseken ugyanaz az elv alapul.
4. Még fontosabbak a feliratok (题字 tízì). Ezek tartalmazzák a címet, a tartalmat (vers, próza, leírás, történet stb.), a szerző nevét és pecsétjét. Mindent kalligráfiai stílusokban kell megírni, attól függően, mit szeretne kifejezni a művész. A festmény élete a feliratok választásától és elhelyezkedésüktől függ. Ők fejezik be a művet. Nélkülük a kínai festészet csak egy élettelen test.