Laozi 62. fejezet

A : Az 奥 ào szó itt az 藏 cáng jelentéssel bír: „menedék, rejtekhely”. 李斯 Lǐ Sī, ugyanaz a jelentés. B : A 道 dào természetesen finom, lehetetlen kifejezni a nevét, ábrázolni a formáját. Az végtelen magasságba emelkedik, határok nélkül terül el, óriási nagyságával beborítja az eget és a földet.

Más változat. E : Az 奥 ào szó az 尊 zūn jelentéssel bír: „becsült”. E szerint egy szoba belsejében a délnyugati sarok nevezik 奥 ào-nak. Az ókorban, amikor egy házat építettek, a bejáratot a keleti oldal közelében helyezték el, nem a középen. Akkor a délnyugati sarok a legmélyebb és legsötétebb hely volt; ez volt az a hely, amelyet mindig az áldozó, vagy a család legbecsültebb tagja foglalt el.

Ez az magyarázat szerint így fordíthatnánk: „a 道 dào minden lény közül a legbecsültebb”; de E által a 奥 ào szóhoz kiterjesztett „becsült” jelentés nem tűnik elég alaposnak.

A : Az 宝 bǎo (vulgáris jelentéssel „védelmezni”) itt az 依 yī jelentéssel bír: „támaszkodni valamira”. E, ugyanaz a jelentés: „támaszkodni valamira, hogy stabilitást és nyugalmat találjon”. Amikor az erényes ember megtalálta a 道 dào-t, úgy van, mintha egy kincset birtokolna magán belül; és bárhová megy, hatalmas hasznot húz belőle.

E : Az 善 shàn-nel nem rendelkező ember megkezdte a 道 dào elvesztését. Amikor egyszer megrettent a balsors elől és megfontolja a megmentését, ha a 道 dào-ra támaszkodik, megváltoztathatja a fenyegető balsorsot tartós boldogsággá. 老子 Lǎozǐ azt mondja, hogy a 道 dào az univerzumban terjed, és a jók és a rosszak is használhatják.

E : Ez a szakasz az erényes emberre vonatkozik. H : Az 市 shì (vulgáris jelentéssel „piac, vásár”) itt az 利 lì jelentéssel bír: „haszon, haszonhoz járul”. 欧阳修 Ōuyáng Xiū a 市 shì szóhoz az általános értelmet adja: a szép szavak, mondja, sok vonzerőt tartalmaznak, 可爱 kě'ài (szó szerint: „szerethetőek, szeretendők”); olyan eleganstárgyakhoz hasonlítanak, amelyek vásárolhatóak, vásárolhatók.

A olvasó megjegyezheti, hogy ez az értelmező az 可以 kěyǐ kifejezést a 可 kě szóval, „képes” szinonimájaként tekinti, amely általában azt jelzi, hogy a következő ige passzív értelemben kell, hogy legyen.

Sic H : 美言可以加人 měi yán kěyǐ jiā rén. E, ugyanaz a jelentés: a szépek cselekedetei méltók arra, hogy becsüljék őket, velük emelkedünk a többi ember fölé.

Más változat: Az 加 jiā szó jelentése „különbözik”; becsületes cselekedetekkel az ember megkülönböztethető a közönségtől.

E : Ha egy ember hibákkal rendelkezik, elég, ha javítja magát, hogy erényes legyen. Ezért ne kell elutasítani a hibái miatt. Ha az őskorban felállítottak egy császárt és három minisztert, akkor pontosan azért, hogy tanítsák és reformálják a rosszindulatú embereket.

E : Az 拱璧 gǒngbì kifejezés azt jelenti: „kerek drágaköves táblát, amelyet két kézzel tartanak”. B : Bár a három miniszternek mindegyiknek van egy drágaköves táblája (azaz jádéptábla, hogy eltakarják az arcukat, amikor a uralkodó előtt jelennek meg); bár a császárnak van egy négyes fogata, ez sem elég, hogy becsültté tegyék őket. A valódi dicsőség a 道 dào művelésében áll. C a 以先 yǐ xiān „előtt” szót a fentebb említett jádéptábla tartásához kapcsolja, amikor az uralkodó előtt állnak.

E úgy gondolta, hogy itt arról van szó, hogy valakinek „drágaköves táblát” vagy „négyes fogatot” ajándékoznak, és a 进 jìn szót „adni” jelentéssel fordította le, amely aktív értelemben „ajándékozni, felajánlani” jelent. E szerint, mondja, amikor valakinek drágaköves táblát vagy négyes fogatot ajándékoznak, ez ajándék a világban a legmagasabb becsületnek számít; de jobb lenne (azaz tanítani) a 道 dào-t az embereknek. A 道 dào olyan becsült, hogy a világ legbecsültebb dolgai sem lehetnek vele összehasonlíthatók.

A : Az ősi bölcsek nem utaztak messze a 道 dào keresésére; (H) visszatértek eredeti tisztaságukhoz és megtalálták magukban.

Követettem A, B és több más kiadást, amelyek 日 rì „nap” szót tartalmaznak, a helyett 曰 yuē „mondani”.

H : A kegyetlen 桀 Jié és 纣 Zhòu császárok voltak, és azonban nem kerülhették ki a büntetést. A négy gonosztevő (akiket 共工 Gònggōng, 驩兜 Huāndōu, 三苗 Sānmiao és 鲧 Gǔn néven ismernek) viselték a 三公 sān gōng méltóságot: és azonban nem kerülhették ki a szégyenletes halált. Másrészt az erényes 伊尹 Yī Yǐn megrovásban részesítette a 武王 Wǔwáng császárt, a bölcs 曹沬 Cáo Mèi büszkén bánt a császárral, és nem büntették őket. Nem látszik-e ez abból, hogy azok, akik követik a 道 dào-t, elkerülik a büntetéseket? Ha egy ember egyszer megfontolja, hogy visszanyerje eredeti tisztaságát, minden bűne azonnal eltörlik; ha a 道 dào-t keresi, megtalálja, és vele emelkedik ki a korszak korruptságából.