3. lecke karakterei

是 shì : van
A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 日 nap; 𤴓 a 正 (helyes, igaz) karakter változata.
Etimológia: 是 shì két részből áll: felül a 日 rì („nap” vagy „nap”) jelentésű összetevő található, alul pedig a 正 (zhèng) („helyes” vagy „igaz”) jelentésű összetevő. Az ősi írásokban a 是 eredetileg az igazságosság vagy helyesség fogalmát jelenítette meg, és később alakult ki az állapot vagy létezés megerősítésének jelentése.

他 tā : ő (férfi)
A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 亻 ember; 也 kígyó vagy edény.
Etimológia: A 他 tā karakter eredetileg egy kígyót jelentő 它 tā karakterből származik. Később az „ember” jelentésű 亻 összetevőt adták hozzá, és így alakult ki a 佗 karakter. A 他 ennek a karakternek a változataként alakult ki, és ez maradt fenn.

她 tā : ő (nő) Ugyanúgy hangzik, mint a „ő” (férfi), de a bal oldali összetevő az „nő” jelentésű.
A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 女 nő; 也 kígyó vagy edény.
Etimológia: A 20. század előtt nem létezett külön „nőre” vonatkozó tā kiejtés, ezért a férfi 他 karakter bal oldali 亻 („ember”) összetevőjét a 女 („nő”) összetevőre cserélték, így létrehozva a mai „nőre” vonatkozó 她 karaktert.

的 de : birtokos partikula (lásd a nyelvtant)
A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 白 fehér; 勺 kanál.
Etimológia: 的 a 白 („fehér”) és a 勺 („kanál”) összetevőkből áll. Eredetileg a fényes fényességet jelképezte, ami segített az embereknek a körülöttük lévő dolgok megkülönböztetésében. Később a célpont középpontjává vált, és néhány szóban még ma is ebben az értelemben szerepel. Ekkor dì kiejtéssel hangzik.

叫 jiào : hívni (magát)
A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 口 száj; 丩 két összekötött kötél.
Etimológia: 叫 jiào a száj (口) és a fonetikai 丩 (jiū) összetevőkből áll. A 丩 eredetileg két összekötött kötelet jelképezett.

什 shén : önállóan nem jelent semmit. 什么 shénme : mi?

A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 亻 férfi/ember; 十 tíz.
Etimológia: 什 shén vagy shí egy klé (szemantikai elem) és egy fonetikai rész kombinációja. A bal oldalon az ember kléje 亻 (a 人 „ember” variánsa) található, a jobb oldalon pedig a fonetikai 十 („tíz”) rész. Eredetileg a 什 tíz katonából álló csoportot jelölt.

么 me : önállóan nem jelent semmit. 什么 shénme : mi?

A karakter felbontása:

Grafikai összetevő: 厶 magán- (privát).
Etimológia: 么 me vagy ma egy egyszerűsített karakter, amelyet főként kérdőszavakban használnak, mint például a 什么 („shénme”, „mi” vagy „milyen”). A hagyományos 麼 karakter egyszerűsített változata. Ez a karakter a 麻 má („kender”) fonetikai elem és a 幺 yāo („nagyon vékony fonál”) összetevőkből áll. A 麼 karakter eredetileg „finom” jelentéssel bírt. Ma a 么 karaktert főként kérdő kifejezésekben és köznapi szavakban használják.

谁 shéi : ki?

A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 讠 beszéd; 隹 rövid farkú madár.
Etimológia: 谁 shéi (vagy shuí) a 誰 egyszerűsített formája. A 讠 („beszéd”) kléje utal a kommunikációra vagy a kérdésekre, míg a 隹 zhuī („rövid farkú madár”) a fonetikai rész.

老 lǎo : öreg, régi

A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 耂 sapka; 匕 kanál.
Etimológia: A 老 lǎo egy képírás, amely egy bottal támaszkodó, hosszú hajú, idős embert ábrázol.

师 shī : (mester), önállóan nem használatos. A „mester” jelentésű szó a 师父 shīfu

A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 刂 kés (a 刀 „kés” függőleges változata); 一 egy; 巾 kelme, kendő, turbán.
Etimológia: 师 shī egy jelentésképírás. A 師 egyszerűsített változata, amely két részből áll: baloldalon a 𠂤 egy kis dombot jelképez, jobboldalon a 帀 zā („körbevenni”) jelentésű. Eredetileg egy katonai tábort körbevevő katonák csoportját jelölte. Később a „mester” vagy „tanár” fogalmává vált, egy adott terület szakértőjére, tekintélyre utalva.

同 tóng : hasonló

A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 冂 fordított doboz; 一 egy; 口 száj.
Etimológia: 同 tóng egy jelentésképírás. Felül a 凡 fán („minden, együtt”) elem található, belül pedig a 口 kǒu („száj” vagy „nyílás”) karakter. Együtt a több ember együttes hangját idézik fel. Később a „közös”, „azonos” vagy „hasonló” jelentés felé terjedt.

学 xué : tanulni
A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: ⺍ kicsi; 冖 tető; 子 gyermek.
Etimológia: 学 xué egy jelentésképírás. A hagyományos 學 karakter segít megérteni a szerkezetét. Két kéz (臼) veszi körül a számoláshoz használt pálcikákat (爻), tető (冖), és gyermek (子). Együtt a gyermekeket egy tető alatt ábrázolják, ami egy tanulást szolgáló helyre utal. A mai egyszerűsített 学 változat is megőrizte ezt a szimbólumot, egyszerűsítve a tetőt és elhagyva néhány vonást.

请 qǐng : kérni, kérésre, kérem
A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 讠 beszéd; 青 qīng kékeszöld.
Etimológia: 请 qǐng egy jelentés-fonetikai írás. A 讠 („beszéd”) összetevő a meghívás fogalmát adja, míg a 青 qīng („kékeszöld”) a fonetikai rész.

问 wèn : kérdezni, kérdés

A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 门 ajtó; 口 száj.
Etimológia: 问 wèn (a 問 egyszerűsített formája) az 门 („ajtó”) és a 口 („száj”) összetevőkből áll. Eredetileg egy ház bejáratánál történő kérdezősködést ábrázolt. Később a „kérdezni”, „érdeklődni” jelentéseket vette fel.

名 míng : (keresztnév)

A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 夕 alkonyat; 口 száj.
Etimológia: 名 míng két részből áll: alul a száj (口) összetevő, amely a beszéddel vagy a hangadás cselekvésével kapcsolatos, felül pedig a 夕, amely eredetileg a Holdat vagy az éjszakát jelentette, és most az alkonyatot jelöli. Az ókori Kínában gyakran este adtak nevet a ceremóniákon, innen az éjszakával való kapcsolat. Ez a karakter így a hivatalos vagy rituális kontextusban történő névadás fogalmát szimbolizálja.

字 zì : írásjegy
A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 宀 tető; 子 gyermek.
Etimológia: 字 zì két részből áll: felül a 宀 („tető” vagy „ház”) összetevő, amely egy menedéket vagy házat jelképez, alul pedig a 子 zǐ („gyermek”) fonetikai rész. Az ókori kínai kultúrában a gyermekek írásra való tanítása hagyományosan otthon történt. Így a 字 egy írásjegyre, a gyermekek írásra való tanításához kötődő fogalomra utal.

明 míng : (fény, világosság, a Ming-dinasztia neve, 1368 – 1644)

A karakter felbontása:

Grafikai összetevők: 日 nap; 月 hold.
Etimológia: 明 míng egy jelentésképírás. Két elemből áll: baloldalon a 日 rì („nap”), jobboldalon a 月 yuè („hold”). A nap és a hold együtt a fényesség és megvilágosodás fogalmát szimbolizálja, mivel a nap nappal, a hold pedig éjszaka világít. A 明 így a fényt, a tudást, és kiterjesztésben a megértés vagy tisztánlátás fogalmát képviseli.

月 yuè : hónap / (hold)
A karakter felbontása:

Összetevő: 月 egy „hold” jelentésű összetevő.
Etimológia: 月 yuè egy ősi képírás, amely egy holdsarlót ábrázol. Ez a karakter mind az égitest, mind a hónap fogalmát jelképezi, amely a holdciklushoz kapcsolódik.