A Lao-ce 14. fejezete

Kínai szöveg

视shì之zhī不bù见jiàn，名mìng曰yuē夷yí；
听tīng之zhī不bù闻wén，名mìng曰yuē希xī；
搏bó之zhī不bù得dé，名mìng曰yuē微wēi。
此cǐ三sān者zhě不bù可kě致zhì诘jié，故gù混hùn而ér为wéi一yī。
其qí上shàng不bù皦jiǎo，其qí下xià不bù昧mèi。
绳shéng绳shéng不bù可kě名mìng，复fù归guī于yú无wú物wù。
是shì谓wèi无wú状zhuàng之zhī状zhuàng，无wú物wù之zhī象xiàng，是shì谓wèi忽hū恍huǎng。
迎yíng之zhī不bù见jiàn其qí首shǒu，随suí之zhī不bù见jiàn其qí后hòu。
执zhí古gǔ之zhī道dào，以yǐ语yù今jīn之zhī有yǒu。
以yǐ知zhī古gǔ始shǐ，是shì谓wèi道dào已yǐ。

Fordítás

Nézed (a Taót) és nem látod: színtelennek nevezik.
Hallgatod és nem hallod: hangtalannak nevezik.
Meg akarod fogni és nem éred el: testetlennek nevezik.
Ez a három tulajdonság nem vizsgálható szóbeli kérdésekkel. Ezért összekeveredik egyben.
Felső része nem világos; alsó része nem sötét.
Örök és nem nevezhető meg.
Visszatér a nem-létbe.
Formátlan formának, kép nélküli képnek nevezik.
Homályosnak, határozatlannak nevezik.
Ha elé megyél, nem látod az arcát; ha követed, nem látod a hátát.
Az ősi Taó megfigyelésével lehet irányítani a mai létezést.
Ha az ember ismeri az ősi dolgok eredetét, azt mondják, hogy a Taó fonalát tartja kezében.

Megjegyzések

河上公 (Héshàng Gōng): A 无 (wú) „szín nélküli, színtelen”-t jelent; a 希 (xī) „hang nélküli, hangtalan”-t (ebben az értelemben használtam az „afón” szót); a 微 (wēi) „test nélküli, testetlen”-t jelent. Ez a 河上公 (Héshàng Gōng) magyarázata megerősítve van a 德清 (Déqīng), B, C, 列御寇 (Liè Yùkòu) stb. által.

Szó szerint: „non possunt interrogationibus penitus investigari”. 刘劼夫 (Liú Jiéfū): Általában, ha nem találsz valamit, amit keresel, néha mások kifaggatásával (诘问, jiéwèn) megtalálhatod. Ez nem így van ezeket a három dolgot illetően. Akár életed végéig kérdezgeted másokat, nem érheted el vagy értheted meg őket. De ha lemondasz a saját fényedről, ha levetkőzteted magadról a tested, akkor megérted őket, azaz megérted a 道t (Dào), amelynek tulajdonságai.

河上公 (Héshàng Gōng): Ez a három dolog, azaz ez a színtelenség, ez a hangtalanság, ez a testtelenség nem kifejezhető szájjal, sem írásban nem adható tovább.

B: Nem vizsgálhatók szóbeli kérdésekkel, sem nem különböztethetők meg egymástól. E: Ez a három szó (melléknév) 无 (wú), 希 (xī), 微 (wēi) egyaránt kifejezi az üresség és anyagtalanság ötletét. Valóban, a láthatatlan nem különbözik a hallás és az érintés számára érzékelhetetlentől. Ezért ez a három tulajdonság nem választható szét vagy különböztethető meg egymástól. Összekeveredik és egyesül egy tulajdonságban (ami az üresség, a testtelenség), mivel, ahogy láttuk, külön-külön és együttesen is az üresség és anyagtalanság ötletét adják.

尹喜 (Yǐn Xǐ): Ez a három tulajdonság alapvetően egy és ugyanazt a dolgot alkotja (egyesülésükkel mutatják a 道 (Dào) anyagtalanságát). Az emberek kénytelenek ezekkel a nevekkel élni, hogy kifejezzék: a 道 (Dào) kicsúszik a látás, hallás és tapintás szervei elől, amelyekkel keresni akarják.

列御寇 (Liè Yùkòu): Minden anyagi dolog fentről világos és lentről sötét. De a 道nak (Dào) nincs felső vagy alsó része; következésképpen sem fentről világosabb, sem lentről sötétebb.

佛傀子 (Fóguīzǐ): A 精精 (jīngjīng) kifejezés „folyamatos, amely nem szenved megszakadást vagy szünetet”-et jelent.

A: Nem jelölhető meg színnel, hanggal vagy formával. Nem különböztethető meg az öt szín közül; nincs hangja vagy zene, amely az öt zenei hangmagasság valamelyikéhez tartozna; nincs teste, amelynek méretét vagy alakját meg lehetne határozni.

B: Visszavezethető a nem-létre. D, E: Azok a formák, amelyeknek van formájuk, és azok a képek, amelyeknek van képük, anyagi lények. A „forma nélküli forma, kép nélküli kép” szavak a 道ra (Dào) utalnak. D: Mondhatjuk, hogy nem létezik? De a lényeknek szükségük van rá a születéshez és az alakuláshoz. Mondhatjuk, hogy (anyagilag) létezik? De nem látjuk a testét. Ezért nevezi 老子 (Lǎozǐ) formátlan formának és kép nélküli képnek.

B: Mintha létezne és mintha nem létezne. (D) Nem lehet meghatározni.

Szó szerint: „non vides ejus caput, non vides posteriorem ejus partem”. B: Azaz: nem találsz neki kezdetet és végét.

E: A 今之有 (jīn zhī yǒu) „mai létezés” alatt 老子 (Lǎozǐ) a mai világ ügyeit érti. Jól irányítani őket (E) abszolút nyugalomra van szükség, amely kizár minden foglalatosságot. Ez az, amit a szerző az ősi Taó megfigyelésének nevez. H: A Szent érdeme, hogy ezt a finom 道t (Dào) használva irányítja a korát, a világot.

B: Régen minden dolog az eredet nélküliből (a 道ból, Dào) származott. Egyes kommentátorok (E, H) úgy vélik, hogy a 谷神 (gǔshén) kifejezés az ősi Taóra utal.

B a 道纪 (dàojì) szavakat a 道之端绪 kifejezéssel magyarázza, szó szerint „a 道 kezdeti fonalát” (Dào zhī duānxù).