Laozi 28. fejezet

A雄 (xióng) „hím” szó a keménységet és az erősséget jelenti; a雌 (cí) „nőstény” szó a rugalmasságot és a gyengeséget jelenti; a白 (bái) „fehér” szó a fényt, a黑 (hēi) „fekete” szó a sötétséget és a lelki sötétséget jelenti; a荣 (róng) a dicsőséget, a magas pozíciót; az辱 (rǔ) „megrontás” a mélyességet, a meggyengülést jelenti.

A溪 (xī) és a谷 (gǔ) szavak a mély völgyeket jelentik, ahová minden víz ömlik.

A天下 (tiānxià) „a világ” szavakat itt hangsúlyozottan használják az országra utalásként. Minden merev és erős ember, aki ragaszkodik nézeteihez, és magasan beszél magáról, győzni akarja másokat; de az emberek csak annál jobban ellenállnak nekik.

A bölcsek, akik tudják, hogy a merevség és az erő nem tartós, szeretnek őrizni rugalmasságukat és gyengétségüket (azaz állandóan rugalmasnak és gyengének akarnak látszani); tudják, hogy a fény nem tartós, és szeretnek őrizni a sötétséget (azaz úgy akarnak látszani, mintha sötéten lenne őket körülvevő); tudják, hogy a dicsőség és a hírnév nem tartós, és szeretnek maradni a megaláztatásban és a lealacsonyításban. De mivel magukat mások mögé helyezik, azok őket helyezik előrébb; mivel magukat lealacsonyítják, az emberek őket magasra emelik. Így az ország aláveti magát nekik (akárcsak a vizek, amelyek a magasabb helyekről a mély völgyekbe ömlenek); az ország őket veszi példaképül.

A常德 (chángdé) „állandó erény” szavak a rugalmasságot és a gyengétséget, a sötétséget és a lelki sötétséget, a lealacsonyítást és a meggyengülést jelentik; bizony, ezek állandóan fennálló tulajdonságok.

A婴儿 (yīng'ér) „gyermek állapot” szavak itt az ősi egyszerűséget jelentik.

Ez az ősi egyszerűség, ez a korlátlan tisztaság az emberrel együtt van a kezdetektől, azaz a születés pillanatában. Ezért Lao-ce szerint, ha elköltöztük magunkat tőle, vissza kell térnünk hozzá.

Bár az ember tudja, hogy megvilágított, őriznie kell a fényét, úgy tűnni kell, mintha tudatlan és sötéten lenne körülvéve (akárcsak egy gazdag ember, aki őrzi a vagyonát, úgy tűnik, mintha szegény és minden nélkül lenne).

A kommentátorok szerint a常 (cháng) „állandó” szó itt az „állandóan” jelentésű határozószóként van használva: ha az ember az ország minta lehet, az erény állandóan benne lesz és nem hagyja el.

A无极 (wújí) „korlátlan” szavak jelentése nem könnyű megérteni. Lao-ce szerint „visszatérni a korlátlanhoz”. E szerint a gyermeki tisztaság és egyszerűség végtelen.

A Chun-fou kommentátor szerint ezek a szavak azt jelentik, hogy üres (冥虚, míngxū), azaz (B) hogy teljes mértékben mentes a vágyaktól (忘心, wàngxīn 无欲, wúyù). H szerint ez egy korlátlan tudás vagy tudomány elérését jelenti.

Aki tudja, hogy birtokolja a dicsőséget és a hírnevet, őriznie kell az okkal (azaz úgy kell viselkednie, mintha megvetnék és szégyellnék).

Ekkor az ország minden embere aláveti magát neki, akárcsak a vizek, amelyek a magasabb helyekről a mély völgyekbe ömlenek.

A足 (zú) (vulgáris értelemben „elég”) itt „tökéletes” vagy „teljes” jelentésű.

A朴 (pǔ) szó itt a Tao tökéletes tisztaságát jelenti.

A散而为器 (sàn ér wéi qì) (szó szerint: „szétszóródik és edény lesz”) azt jelenti, hogy a Tao elrejtőzik a kis dolgokban. A Tao nem tartalmaz egyetlen anyagot sem, és azonban nincs egyetlen a tízezer lény közül, amely ne jönne ki belőle. Egy nyers fa (B: ez a朴 (pǔ) eredeti jelentése) nem tartalmaz edényt vagy használati tárgyat, és azonban nincs edény vagy használati tárgy, amely nem lenne belőle készült (amikor elvesztette a keménységét és a durva külső rétegét).

A Tao elterjedt és létrehozta a lelkeket (神明, shénmíng); áramlott az univerzumon és létrehozta a napot és a holdat; elosztódott és létrehozta az öt elem.

Követettem a Ho-chang-kong értelmezését: a glóza任用 (rènyòng) jelentése „magas pozíciókba emelés”.

Ő nagyon jól kormányozza (由, yóu) az országot a nagy Tao segítségével, és senkit sem bánt.