Laozi 42. fejezet

李息斋 Lǐ Xīzhāi : Amíg a Tao magában volt összpontosítva, az Egy még nem született meg. Mivel az Egy még nem született meg, hogy lett volna kettő? A kettő nem létezett, mert az Egy még nem oszlott szét (a világban, hogy létrehozza a dolgokat). Amint az Egy lett (azaz a Tao külsőleg létrejött), azonnal kettő lett.

E : Az Egy kettőt hozott létre, azaz az Egy oszlott el az yin « nőnemű » és a yang « hímnemű » elvbe.

E : A kettő háromat hozott létre (azaz a kettő egy harmadik elvet hozott létre): a nőnemű és a hímnemű elv egyesült és létrehozta a harmóniát.

E : A három, azaz ez a harmadik elv, a harmónia lélegzete sűrűsödött és létrehozta minden dolgot.

Több kommentátor a 负 fù szót a « visszahúzódik, elkerüli » jelentéssel magyarázza, és a 抱 bào szót a « fordul, keres » jelentéssel. E szerint a 阴 yīn itt a « nyugalom »-ot, a yang yáng pedig a « mozgást » jelenti.

童思敬 Tóng Sījìng ezt a részt a növényekre és fákra vonatkoztatja, és a 阴 yīn és 阳 yáng szavakat a « hideg » és a « meleg » jelentéssel adja vissza. A növények, mondja, elfordulnak a hidegtől és a meleg felé fordulnak, és egy üres lélegzet (életenergia) áramlik bennük.

A 气 qì « lélegzet » szó részben az anima latin szó hatáskörét takarja, amely egyszerre jelenti a « lélegzetet » és a « életenergiát »; de ellentétben az anima-val, nem jelenti az « ember intelligenciájának lelkének ».

河上公 Héshàng Gōng : A 冲 chōng szó jelentése « üres, anyagi ». Ez a harmónia lélegzete minden lény gyökere; de üres, lágy és gyenge; nem ugyanolyan fajta, mint a dolgok.

严君平 Yán Jūnpíng : A kis, szűkös, lágy és gyenge (a Tao) volt az ég és a föld, és minden lény anyja; de az emberek gyűlölnek a gyengeséget, a szűköséget, a hiányosságot; és mégis a hercegek és királyok innen veszik a nevet, amellyel magukat nevezik. Nem azért, mert az alázatot, a gyengeséget a világ legfontosabb mozgatórugójaként tekintik!

河上公 Héshàng Gōng : Ezek a nevek, amellyel a királyok magukat nevezik, alázatos kifejezések. Ha a hercegek és királyok nem alázkodnának, az ország nem engedné meg magának őket. Ezért az 尧 Yáo és 舜 Shùn császárok elfoglalták a trónt, és úgy tekintettek rá, mintha idegen volna nekik; jótetteik hatása határtalan volt, és ma is dicsérik erényüket. Akit alázatos, azt az emberek magasra emelnek.

刘歆 Liú Xīn : Azok, akik az ókorban létrehozták az alázatos kifejezéseket, amellyel a hercegek magukat kellett nevezzeik, azokat a körülményeket vették alapul, amelyeket az emberek általában megvetnek. Ezzel azt akarták, hogy a királyok, bár nemesek és magasabbra emelkedtek, ne felejtsék el az alacsony, közönséges állapotot, ahonnan kiérkeztek.

B : A királyok így nevezik magukat, mert a csökkentés az növekedés gyökere, mert a külső szegénység és alacsonyodás belső gazdagságot és emelkedést eredményez.

河上公 Héshàng Gōng : 桀 Jié és 纣 Zhòu csak saját maguknak használták fel az ország vagyonát és hatalmat; elnyomták a népet és kielégítették vágyaikat; csak magukra gondoltak, nem gondoskodtak más emberekről; ezért, bár a trónon ültek, az egész ország elhagyta őket. Ez mutatja, hogy azok, akik magukat emelik, az emberek által lesznek alacsonyítva.

河上公 Héshàng Gōng : Amit az emberek tanítanak, én soha nem hagyom ki. De az ordinárius emberek nem tudnak másokat tanítani. Csak arra törekednek, hogy növeljék tudásukat; büszkék és gőgösébbé teszik őket; és ez a büszkeség erőszakos cselekedetekhez vezet. Nem tudják, hogy az erőszakos emberek soha nem halnak természetes halállal. Én tanítom az embereket, hogy mindennap csökkentsék vágyaikat, hogy maradjanak alázatosak és szerények, hogy megőrizzék a harmónia erényét, amely az élet alapja és támasza.

A, B : A tömeg emberei tanítják, hogy hagyják el a gyengeséget, cseréljék fel a lágyat merevséggel; én tanítom, hogy hagyják el az erősséget, cseréljék fel a merevséget, amely ellenáll, a lágyaságra, amely tud engedni a akadályoknak.

A, B kommentátorok szerint a szövegben valószínűleg így kellene állnia: « Tanítom az ellentétét annak, amit a közönséges emberek tanítanak ».

Több kommentátor kihagyta ezt a részt, mert nem tudták eltüntetni a benne lévő ellentmondást. Talán jobban lenne elfogadni egy régi szöveg változatát, amelyet G variánsai említ: « Amit az emberek tanítottak nekem, azt én továbbadom más embereknek ».

E : 教父 jiàofù : Mintha azt mondta volna « Az első tanításom ». Látszik, hogy E a 父 fù szót a 先 xiān « ami előbb van » jelentéssel adja vissza, az első dolog. 老子 Lǎozǐ azt mondja, hogy « Az erőszakos emberek nem kapnak jó halált ». Bár az ő korának emberei ezt a tanítást vallották, nem értették meg a jelentését, és nem tartották nagyon fontosnak. Az író ezt veszi alapul tanításának, mert megértette az egész jelentőségét.

河上公 Héshàng Gōng a 父 fù szót a 磬折 qìngzhé jelentéssel magyarázza, « egy olyan csengő, amelyet használtak, hogy a népet összehívják, hogy tanítást kapjon ». Itt ez a szó metaforikusan azt jelenti, aki tanít, tanít, tanít: « Én leszek a tanítás hirdetője ».

Csak egy kommentátor (G) adja vissza a 教父 jiàofù szavakat a szó szerinti jelentéssel: « Leszek a tanítás apja ».