Laozi 46. fejezet

天tiān下xià有yǒu道dào，却què走zǒu马mǎ以yǐ粪fèn；天tiān下xià无wú道dào，戎róng马mǎ生shēng于yú郊jiāo。
罪zuì莫mò大dà于yú可kě欲yù，祸huò莫mò大dà于yú不bù知zhī足zú，咎jiù莫mò大dà于yú欲yù得dé。
故gù知zhī足zú之zhī足zú，常cháng足zú。
 

老子 Lǎozǐ e fejezetben azt akarja megmutatni, hogy a sok vágy és az tevékenység (a nem-cselekvés ellentéte) miért hoz balsorsokat, és a bölcs boldogságát, aki a mérséklet útján tartja magát.

A régmúltban az uralkodók, akik birtokolták a 道 Dàot, tiszta, nyugodt és vágytalanok voltak; a nem-cselekvés útján térítették meg az embereket. Ezért a nép békében élt és örült a sorsának. Elüldözték a 马 mǎ lovakat, amelyek korábban a harcra szolgáltak, és csak a mezőművelésre használták őket. Így minden családnak és minden embernek volt, ami szükséges volt számára. Mióta a világ megromlott és a 道 Dào hanyatlott, a Szentek már nem jelennek meg a világban. A vazallusok a erőszaknak és a zavarnak adnak helyt. Mindegyikük igyekszik gazdagítani a királyságát és a fegyverek erőjével uralni; a vágyaik kielégíthetetlenek. Folytatják a harcokat. Ezért a 戎马 róngmǎ lovak a határokon születnek.

Amikor a birodalom a helyes úton halad, elüldözik a 马 mǎ (a hadsereg) lovakat, és nem használja őket. Az emberek csak a mezőművelésnek szentelik magukat. — Amikor a birodalom nem a helyes úton halad, stb.

A 却走马 què zǒu mǎ kifejezés a 马 mǎ hadseregi lovakat jelenti, 阵马 zhènmǎ.

A háború folytatódik, a 马 mǎ lovak már nem térnek vissza a birodalom belsejébe, és olyan hosszú ideig vannak a határokon kívül, hogy ott tudják szaporodni.

A fejezet többi része nem okoz nehézséget.